2. fejezet

 "Kikapcsoltam a Tv-t és mentem volna le vacsoráért de az ablakomon kopogást hallottam. Gondoltam hogy az öreg almafa aminek az ágait a szél fújja. De aztán már a nevemet is hallottam és megpillantottam egy fekete alakot...."
-Harry?-kérdeztem magamtól. Gyorsan kinyitottam az ablakot majd egy Harry esett be rajta.Még mindig kifestett szemekkel és fekete szűk nadrágban -Te meg mit csinálsz itt?-kérdeztem meglepve.
-Szia! Gondoltam átjövök. Amúgy jó a ruhád!- nézett végig rajtam látványosan. Én is végig néztem magamon Jaj tényleg! Basszus! Se szemfesték, se fekete ruha. Mondtam Harrynek hogy várjon 1 pillanatot és maratoni futókat megszégyenítő gyorsasággal futottam a fürdőszobámba. Ott felkapkodtam magamra a a levetett ruháimat gyorsan kifestettem a szememet és visszarohantam Harryhez, mind ezt 1 perc alatt.
-Itt vagyok-mondtam kicsit ziláltan. Ő ekkor nevetésben tört ki. Nagyon édesen nevetett. Én is megmosolyogtam. Fúj Louis! Úgy beszélsz mint egy szerencsétlen buzi! Mikor kicsit lenyugodott és eszébe jutott hogy ő most igazából mit csinált, elkomorodott.-Miért jöttél át?
-Hogy jobban megismerjelek-közölte velem
-Ööö..oké. Gyere, ülj le-mutattam az ágyra-Kérsz valamit?- ő csak nemet intett.
Az este folyamán rengeteget beszélgettünk. Körülbelül olyan hajnal 3-kor aludtunk el a szőnyegen. Reggel hamar kipattantak a szemeim. Az órára néztem ami 5 órát mutatott. Remek! Aludtam két órát. A szemeim jobbra vándoroltak ahol megpillantottam Harryt. A szája félig elnyílt és úgy szuszogott. A haja kuszán állt mégis szexin. Jézus! Mikre gondolok? Végül is úgy döntöttem hogy még visszaalszok egy kicsit. Pár perc múlva-legalábbis annyinak éreztem- valaki elkezdett ébresztgetni. Kinyitottam a szememet és egy Harryt pillantottam meg. Eléggé nyűgös vagyok reggelente így csak a másik oldalamra fordultam és nyöszörögtem.
-Hazza, hagyjál aludni!- kérleltem. Mit mondtam??Hazza? Jézusom, én minek becézgetek?De végül is elég ötletes...hmmm.
-Hazza? Ez tetszik!
-Akkor mostantól ez lesz a neved! De hagyjál még aludni, könyörgöm!-nyafogtam a párnámba.
-Fél nyolc van, szerintem ideje lenne indulni-mennyi? Hiszen egészre bent kéne lennem. Elkészülni nem lesz elég ennyi idő! Gyorsan kiugrottam az ágyból, berongyoltam a fürdőszobába és letusoltam. Magamra tekertem egy törölközőt kimentem a szobámba-ahol Harry még mindig ott állt- és beálltam a szekrényem elé egy tipikus "mit vegyek fel?" fejjel. Ekkor egy testet éreztem magam mögött, ahogy átnyúl a vállam fölött és kiveszi a tegnapi piros gatyámat és a csíkos fölsőmet. Gyorsan megfordultam és ekkor láttam meg, hogy mennyi különbség van köztünk. Ő talán másfél fejjel magasabb lehet nálam, ha nem többel. Jó, mondjuk nálam nem nehéz magasabbnak lenni. Még Sammy is magasabb.
-Ezt vedd fel!-dobta le a ruhákat az ágyra. Ő akar engem megváltoztatni? Hát az nem fog sikerülni, de belemegyek a játékába.
-Oké, ha te is felveszel valami vidámat- mondtam. Akkor legyünk emóból hippik. Miért is ne? Hah, rossz vicc! Na de ezt a napot csak kibírom.
-Jó-sóhajtott egyet.-Csak öltözködjél mert ekésünk!-ripakodott rám.
-Akkor elfordulnál végre?-mert még mindig csak egy törülköző volt rajtam. Elfordult én pedig villámgyorsan felöltöztem. Épp mentem volna a fürdőbe kifesteni a szememet mikor egy kéz visszatartott.
-Szemfestéket sem!-de hát én még sosem voltam anélkül suliban! Ezt nem veheti el tőlem még egy napra sem! Kicsit hezitáltam majd bólintottam.
-Legalább magammal vihetem?-tettem hozzá gyorsan.
-Vidd-sóhajtott. Gyorsan beszaladtam és beraktam a zsebembe. Ő kimászott az ablakomon, mivel anyu nem tudta hogy itt van, én pedig lementem és elköszöntem. Átmentünk a szemben lévő házhoz. Mikor felértünk a szobájába elámultam. Fekete falak, pár helyen fehér csíkokkal. Gyönyörű falfestmények. Bezzeg nekem ilyet nem engednek mondván, úgy is kinövöm ezt a korszakomat. Ő is gyorsan elindult fürdeni én addig feltaláltam magam és kinyitottam a szekrényét. Az egész szekrényben a fekete dominált, bár volt pár színes cucc is. Találtam az enyémhez hasonlító piros nadrágot. Találtam továbbá egy fekete-piros csíkos pólót. Na most ugyanúgy vagyunk felöltözve egy kicsi különbséggel. Ha te így, én úgy! Mikor kilépett rajta is csak egy törölköző volt. Muszáj voltam végignézni izmos kezén és hasán. Sokkal erősebb nálam, ez most látom.Odament az ágyhoz amire ledobáltam a ruhákat. Elfordultam, ő pedig addig felvette a ruhákat. Még éppen időben léptünk ki a kapun. Gyorsan a sulihoz értünk ahol Sammyvel találkoztunk.
-Wohoo, öcsi! Mi történt veled?Hol a festék?-kérdezte kitágult szemekkel. Ne aggódj Sam, csak egyszeri alkalom! A látszat kedvéért vállat rántottam. Ő közben Harryhez fordult.
-És veled? Jó hatással vagytok egymásra!-neki is kb annyi volt a reakciója mint nekem. Szép lassan elindultunk befelé. Mondanom sem kell, szinte mindenki megbámult én pedig, hogy lássák kivel is van dolguk, mindenkire rámosolyogtam. Először vicsorra emlékeztetett de aztán egész jól sikerült. Harry is így csinált. Jó sok felsőbéves jött pacsizni meg miegymás és mindenkitől kaptam a beszólásokat, hogy "Mi van veled öcsi?" vagy "Mit csináltál az emó ikreddel?". Egyre jobban kezdtem magam szarul érezni a beszólások miatt. A ruhámba sem éreztem már magam jól. Minden odaszólásnál, ami lássuk be, nem volt kevés, egyre több könny gyűlt a szemembe. Sosem szerettem sírni, de amikor valami bánt, inkább sírok egy kicsit és megnyugszom minthogy magamba fojtsam és a végén az ereimet vágjam. Éppen egy fiúvécé előtt mentünk el, én pedig bementem, leültem az egyik lehajtott vécéfedőre és szabad utat engedtem a könnyeimnek. Egyből hallottam, hogy valaki bejött és volt egy érzésem hogy Harry az. Kicsit halkabban zokogtam, meg ne hallja.
-Louis! Mi a baj? Miért rohantál el úgy?- halottam kicsit kétségbeesett hangját. Összeszedtem minden hangomat és próbáltam nem zokogós hangon elmondani.
-Sem-mi.-csuklott el a hangom. Gratulálok! Ez minden? Szidtam magamat.
-Aha. Veszem észre-váltott szarkazmusra majd újból törődőre-Az a baj, hogy sokan beszólnak? Ne aggódj, megvédelek! És ha gondolod nagyszünetben hazakísérlek hogy átöltözzél!-ajánlotta fel.
-Té-é-nyleg?-kérdeztem halkan, majd kinyitottam az ajtót. Nem is olyan rossz fel mint amilyennek gondoltam. Hirtelen ötlettől vezérelve, lábujjhegyre álltam és egy puszit nyomtam az arcára. Ő csak mosolygott.
-Tényleg.-az önbizalmam sokat nőtt így úgy gondoltam nem lesz szükség a zsebem be lapuló szemcerkára.Kinyitotta az ajtót és előre engedett, de egy kicsit meg kellet lökdössön, hogy elinduljak. Bementünk az osztályba ahol szintúgy kaptam a furcsa pillantásokat. Harry biztatásképp megsimította a kezem, amitől libabőrös lettem. Hirtelen kivágódott az ajtó és egy 100 tonnás 12.es lépett be rajta. Nálam sokkal nagyobb volt, de Harryvel pont egymagas. Míg Harry izmos, Ő dagadt és hájas volt. Vele álltam a hierarhia tetején ami miatt mindig le akart engem győzni. Mindig szemétkedett és csesztetett. Mindig rosszul érintett ha valaki bánt, bár már megszoktam.
-Hallom Lewis ma nem depressziós! Gondoltam megnézem!-Héj! Nem vagyok én állatkerti állat! Mit nézeget az engem! És tudja hogy utálom ha Lewisnek hív! Éppen nyitottam volna a számat hogy megvédjem magamat, de Harry megelőzött.
-Nicsak! Te kilátsz a hájas feledből? Amúgy meg légyszíves öltözz fel mert nem szeretném hogy ez- itt látványosan rá mutatott Ted-re ( a 12.es)-beleégjen a retinámba!-mondjuk igaz. Volt rajta egy izompóló (ami amúgy rövid ujjú lenne) és egy short. Eléggé gusztustalan látvány. Kicsit megilletődött de hamar rendezte vonásait.
-Miva'? Lewisnek már ribanca is van? Azt hittem egy kicsit jobb az ízlése!-egyre jobban ideges lettem.
-Haha!-nevetett fel gúnyosan Haz-Mit pattogsz itt te kis senki? Mivan? Kicsi a cerka? Ezzel akarod kompenzálni?-itt mindenkiből kitört a röhögés.Ekkor Ted úgy döntött nem megy itt sokra, így hozzám jött oda.
-Tudod Lewis! Te mindig is egy utolsó, szarházi, emós, buzi maradsz, akinek a szülei egy elcseszett gyereket sikerült összehozniuk, majd miután az apjának felnyílt a szeme, elhagyta!-minden szónál egyre jobban fölém hajolt és minden szónál porig alázott. Köpni nyelni nem tudtam. Mindig is csinált ilyeneket de csak aprókat. Sosem döngölt még így a földbe. Minden erőmet összeszedtem és egy jól irányzott ütéssel betörtem az orrát, majd a vécébe rohantam. Már nem tudtam visszatartani a könnyeimet, zokogva futottam a a mosdó felé. Közben be is csöngettek és bele is ütköztem a töritanárba, de nem érdekelt. Mikor beérkeztem a vécébe, leültem a hideg csempére és zokogtam. A mai nap már másodjára, pedig nagyon ritkán szoktam. Éppen úgy nézem ki mint amikor 5 éves koromban apám elhagyott minket egy fiatalabb nőért. Csak zokogtam megállhatatlanul. Harry lábait pillantottam meg magam előtt, de az sem érdekelt.Leguggolt mellém és simogatni kezdte a hátamat. Én erre jobban rázendítettem. Magához húzott és csitítgatott, de nem nagyon sikerült neki.Miután lenyugodtam már elkezdődött a második óra. Felálltunk, megmostam az arcomat és a kezemet mivel igen nagyon fájt az ütéstől. Az arcom nagyon vörös volt a sírástól. Belépve a terembe egy matektanárt találtunk aki éppen magyaráz a diákoknak. Harry egyszerűen lerendezte. Én pedig mint valami óvodás mögé bújtam.
-Elnézést a késésért! Haza kellett mennünk a matekcuccunkért.
-Tényleg? Én nem látom a kezetekben!- ajaj!
-Rájöttünk hogy még is itt van!-huh ez ügyes volt.
-Üljenek le!-szólt nyersen a tanár! Majd hozzátette-Tomlinson! Maga itt marad!-Harry bátorítóan rám nézett majd elment a helyére.-Számolja ki nekem mennyi 124 milliónak a négyzetgyöke. Ezt ossza el kettővel majd emelje négyzetre. Az így kapott eredmény hány százaléka az eredeti számnak?-háh! Azt hiszi szar vagyok matekból...sosem csinálom meg a dolgozatokat vagy direkt hibásra csinálom mert nem szimpatizálok a tanárral. A reál tantárgyak jól mennek. Egyből megmondtam az eredményt egy kis fejben számolás után.A tanár kigúvadt szemekkel nézett rám, az osztálytársakról nem is beszélve.
-Ezt hogy sikerült kiszámolnia ilyen gyorsan?-hüledezett a tanár.
-Fejben!-vágtam rá, majd a helyemre sétáltam egy önelégült vigyorral. Harry rám kacsintott amit nem tudtam hová tenni de visszakacsintottam. A tanár pár percig lefagyva állt. Végül magához tért és folytatta a tanítást.
Végre elérkezett a nagyszünet. Hazamentünk Harryvel és átvettem a ruháim. Fekete voltam mindenhol. A szememet erősen kifestettem. Harry is átöltözött és ő is kifestette magát. Otthon bekötöztem a kezemet mivel nagyon fájt. Írni alig tudok vele úgyhogy Harry felajánlotta délután beugorhatunk a rendelőbe. Visszaérkezve a suliba hamar eltelt a maradék 4 óra. Mikor elmentünk a rendelőbe, megállapították hogy zúzódádok vannak csak a kezemen. Mondták hogy ne erőltessem...stb...stb...stb. Mikor elmentem Harryhez egy nem várt esemény történt....