1. fejezet

A mai nap is egy átlagos hétfőként indult. Ma kezdődött a suli ezért gondolatban elsirattam a nyarat és felkeltem a pihe-puha ágyból. Kikerestem a fekete nadrágom és a kék-fekete csíkos pólóm és elindultam a fürdőszobába.megmostam az arcom és a fogam majd fogtam a fekete szemceruzámat és kifestettem a szemem. Én is használok szemceruzát, mert szerintem jól néz ki. Amúgy is rideg kék szememet kiemeli és illik a ruhámhoz. Betettem a kontaklencséimet is-mivel szemüveges vagyok, csak nem hordom- és lebattyogtam az emeletről.
-Louis, szívem, már megint fested a szemed?-köszönt anyu. Hát... neked is jó reggelt! Mindig ezt mondja, minden áldott reggel ( legalábbis amikor elmegyek valahova, merthogy itt hon minek fessem magamat), pedig már ezerszer megbeszéltük hogy festem a szememet és kész. Ez olyan mint a lányoknál a körömlak...tálán.
-Jó reggel neked is, igen anyu de ezt már ezerszer megbeszéltük.-válaszoltam neki miközben gyorsan összedobtam egy szendvicset és bedobtam a táskámba. Anyu csak sóhajtott egyet.-Szia, megyek suliba, majd jövök!-kiáltottam a nappaliba és már kaptam is fel a hátamra a táskámat. Mikor kiléptem az utcára éreztem hogy már nyár vége lévén lehűlt egy picit a levegő de még meleg van szóval csak egy fekete pulcsit vettem fel. 5 perces séta után meg is érkeztem a suliba. Csak előtte tettem egy kis kitérőt és lazán leeresztettem az ofőnk kocsijának kerekét. Erről asszem Sammynek nem szólok.
- Hi, nagyfiú!- köszöntött Sammy akivel tegnap megbeszéltük hogy az iskola előtt találkozunk.
-Szia, szívem!-köszöntem vissza neki. A "szívem" szót nem azért mondogatjuk mert szeretjük egymást, hanem azért mert poénnak tartjuk hogy sokan ránk néznek amikor hangosan kimondjuk. Ilyenkor indulnak a pletykák, mi meg jókat nevetünk.- Hogy telt a nyári szünet? Voltak jó csajok?- poénkodtam.
-Haha nagyon vicces vagy! Amúgy most jönnek az újak. Elvileg hozzánk is jön egy... remélem jó csaj.-kacagott fel a saját "viccén" ami engem is megmosolyogtatott, pedig ez ritka. Sokan odanéztek, mivel Sammy már szinte a földet verte, pedig nem volt olyan jó vicc. Az arcomról azonnal lefagyott a mosoly, de voltak akik még látták... sajnos. Hát azok nagyon szerencsések. Louis Tomlinson nem nevet. Mikor végre kiröhögte magát Sam rákérdeztem egy aprócska tényezőre.
-Honnan tudod hogy lány?- tettem fel a fogós kérdést. Barátnőmnek azonnal lefagyott a mosoly az arcárol. Kicsit gondolkozott majd megszólalt.
-Remélem- válaszolt diplomatikusan, amit megmosolyogtam. Basszus Louis! Ne mosolyogjál már folyton, még valaki meglát! Jó oké... nyugi Louis...Miután lenyugodtam bementünk a terembe. Leültünk egymás mellé a leghátsó sorba. Sammy szerint innen jobban lehet látni a jó csajokat, szerintem meg itt nem vesz észre a tanár és nem feleltet. Eddig még sosem hívtak ki a táblához. Isten tartsa a tanárok jó szokását. A csöngő megszólalt és a tanár abban a pillanatban belépett. Ez az ajtóban várja míg becsöngetnek? Az első óra hál istennek ofő ahol nem tudnak feletetni..yeah..legalábbis úgy gondoltam.
-Mr. Tomlinson kijön a táblához és leírja nekem 50 szer, hogy miért nem szabad leengedni az osztályfőnökünk autójának kerekét.Addig a többiek maradjanak csöndben amíg behívom az új osztálytársatokat.-mondta. Hát oké.. kimentem a táblához és elkezdtem írni. Ekkor nyílt az ajtó és belépett rajta egy szűk fekete farmert és fekete inget viselő fiú akinek göndör haja kicsit zselézett és a szeme rősen feketére van festve. Egy emós? Na neeem... Itt csak egy emós van és az ÉN vagyok. Ez a védjegyem, nem lophatja el. Miközben ezen gondolkodtam észre sem vettem hogy nem írom a rám szabott feladatot.
-Tomlinson, maga miért nem ír?!- kérdezte erős hangsúllyal az ofő. Ekkor a szemembe nézett az új gyerek. Gyönyörű zöld szemei vannak amit a szemfesték még jobban kiemel. Fúj Louis! Mikre gondolsz? Hosszú percekig néztünk farkasszemet. Most dől el melyikünk az erősebb. Lehet hogy neki több a szemfestéke, de én vagyok az iskola emósa! Végül ő kapta el a fejét. Háh! Tudtam én! Bár érzem hogy ezt még nem zártuk le. A többiek is észrevehették néma "szemcsatánkat".
-Ömm.. Kérlek mutatkozz be!- szólt a tanár az újoncnak.
-Harry Styles vagyok. Sziasztok!-mondta érzelemmentes hangon. A tanár pár percig hezitált majd mivel látta hogy nem írok gondolta egy kicsit kicseszik velem.
-Rainbow kisasszony- szólt Sammyhez- Kérem üljön át Smit úrhoz. Harry ülj le kérlek Rainbow helyére. Tomlinson mellet fogsz ülni.-jelentette ki, majd egy győztes vigyorral rámnézett. Mivan???Neee!- Tomlinson üljön a helyére. Most az egyszer eltekintek a büntetéstől.-Aha...persze...eltekintett. Sértődötten csaptam le a krétát a tanári asztalra a szokásosnál egy kicsit erősebben és idegesen feltrappoltam a helyemre. Köszi tanár bácsi. Elcseszte a napomat. Miután levágtam magamat a székre, felhúztam a lábamat, rátettem a fejemet és idegesen néztem a tanárra. Sokszor rámpilantott az órákon egy gúnyos mosoly kíséretében. Természetesen az óra hátralévő részében eszem ágában nem volt figyelni. Miután végre kicsöngettek felálltam és a tanár utolsó mondatát meg sem várva, rontottam ki a teremből. Berohantam a fiúvécébe ahová senki nem jár. Mázlimra a zsebemben volt a szemceruzám. Gyorsan elkezdtem kifeketíteni erősen a szememet. Már szinte úgy néztem ki mint egy cuki panda. Természetesen nem úgy néztem ki mint egy rossz csitri akinek bevertek. Ízléses volt, mégis eléggé látható. Kicsit erősebbre sikerült mint akartam. A sötétbarna hajamat a szemembe fésültem, fekete pulcsimat összehúztam magamon. Zsebre vágtam a kezeimet és a szemcerkámat és kijöttem a vécéből. Kicsit megbámultak, bár már megszokhatták hogy vannak befordulós napjaim. De szerintem a szememet nézték mivel azokat sosem teszem ilyen erőssé. De ez most így volt jó. Ha meg kell védenem a posztomat bármire képes vagyok. Beléptem az osztályterembe ahol már nagyban ment a szünet. Leültem a Sammy melletti most éppen üres székbe.
-Miért festetted ki ennyire magadat,- kérdezte anyáskodóan. Mintha anyámat hallanám! Szia anyu 2! Mizu?
-Mert csak!- vágtam rá ingerülten. Láttam a sértődést az arcán ezért gyorsan hozzátettem.- Amúgy sajnálom hogy ne sikerült lányt kifognunk!-húztam a számat erőltetetten.
-Igen én is!-biggyesztette le a száját- De mindegy is! Majd legközelebb! Kijössz velem az udvarra? Olyan szép idő van?
-Hát nem is tudom... Nem fogok lebarnulni?- igen, féltem a fehér bőrömet.
-Nyugi, nem lesz semmi bajod, árnyékba megyünk
-Akkor oké-és már indultunk is kifelé. Leültünk egy jó árnyékos padra, ahonnan az egész iskolaudvar belátható. Odajött pár felsőbb éves pacsizni meg miegymás.Letelepedtek mellénk, ki a fűbe, ki a padara. Még mindig elég ideges voltam az ofő húzása miatt ezért úgy gondoltam, megy a halál a következő órájára. Így is történt. Míg a többiek bementek, én addig kint ültem, elővettem egy cigit és nagyban szívni kezdtem. Sajnos igen, rászoktam. Egy gyerekkori bátorságpróbán kellett cigiznem és nem tudtam leszokni. Nemsokkal később elővettem a másodikat is. Miután azt is éppen eloltottam és kezdtem volna a harmadikat, megláttam Mr.Black-az ofő- fejét az ablakban.
-Tomlinson! Jöjjön be de most azonnal! Hogy képzeli hogy már első nap lóg a 2. óráról?!-üvöltötte ki. Nagyot sóhajtva eltettem a cigit és felbattyogtam a terembe. Azért nem szeretnék már az első nap egy kis Osztályfőnökit összeszedni. Azt más korra tartogatom. Mikor benyitottam a terembe a tanár ismét üvöltözésbe kezdett.
-Tomlinson! Magam már megint ki akarja húzni a gyufát?-itt egy nagyot szippantott a levegőbe-És miért van magának cigaretta szaga?-köze?nincs sok! Amúgy sem tudhatja meg Sam hogy cigizem mert kinyírna érte. Ami persze jogos meg minden, de akkor is!
-Csak-válaszoltam nyersen és elvonszoltam magamat a padomig. Amikor összetalálkozott a szemünk Harryvel egy önelégült mosolyt láttam az arcán. Talán azért mert észrevette hogy jobban befeketítettem a szemem, olyanra mint az övé. Én csak egy szúrós pillantással jutalmaztam és helyet foglaltam. Felraktam a padra kényelmesen a lábamat és kicsit sem zavartattam magamat amikor mindenki odanézett. A tanár már figyelembe sem vett. Szerencsére az óra hamar eltelt, így gyorsan odarobogtam Sammy padjához megfogtam a karját és kivonszoltam a padhoz. Szerintem ez lesz a törzshelyünk.
-Te tényleg cigizel?-font felelősségre.
-Nem!-vágtam rá kicsit túl gyorsan. Ezt ő is észrevette, megfogta a bal kezemet és megszagolta.
-Bűzlesz a cigarettától! Mégis mikor akartad elmondani?
-Majd ha szükséges-böktem oda.
-És mégis mióta?-hát igen...most mondjam el hogy 2 éve vagy azt hazudjam hogy csak ezek voltak az elsők?
-2 éve-mondtam lehajtott fejjel. Úgy gondoltam nem fogok hazudni. Az mégis csak ront a barátságon.Erre nem válaszolt semmit csak nagyot sóhajtott és megölelt. Ez mindig jól esett, de kicsit idegen számomra, mert őrajta kívül senki nem ölelget. Nem szóltunk egymáshoz csak öleltük egymást. Észre sem vettük és már az előcsöngő is megszólalt. Gyorsan felmentünk a terembe és vártuk a következő ofő órát, mert az első napon minden óra vele van. Beérkeztünk, leültem a helyemre és vártam a tanárt. Be is jött.
-Látom most Tomlinson is volt hajlandó bejönni időbe!-ezt el is engedtem a fülem mellett. Szépen lassan elkezdte lediktálni az órarendet és utána már értelmetlen dolgokról beszélt. Ekkor valaki-aki Harry-megbökött. Odafordultam de ő nem nézett rám, csak egy papírt csúsztatott elém: "Szia! Mi a neved? Csak azt tudom hogy valamilyen Tomlinson :)" Hát ha mosolygós fejeket rakosgat akkor hasonlíthat rám. Amúgy az írása gyönyörű, szépen kerekíti a betűket. Bezzeg az enyém! Mint a macskakaparás! Összeszedtem magamat és a legszebb írásommal leírtam: "Hi! A nevem Louis" és átcsúsztattam hozzá a lapot. Miután elolvasta elengedett egy félszeg mosolyt. Majd ismét írni kezdett: "Látom rajtad, hogy valamiért ideges vagy. Mi a baj?" Te! gondoltam magamban. Jó oké. Én sem vagyok full hülye! Elég ravasz vagyok... Akkor kezdjünk bele! "Semmi különös, otthoni zűrök. Amúgy nem jössz ki következő szünetben az udvarra?" megpróbálok vele barátkozni. Meglátjuk...lehet hogy megtudom változtatni, hogy ne legyen emós. "De, lemehetek! Bocsi ha tapintatlan vagyok, de az a lány akivel kint szoktál lenni a barátnőd?" Ez egy kicsit meglepett de azért válaszoltam: "Ja, hogy járunk? Nem, dehogy Ő...tudod...más. Mármint ha érted. De ezért ne ítéld el! Legjobb barátnőm! :)" Felhúzott szemöldökkel olvasta: "Á, értem! Én nem ítélem el, nyugi!" Ezek után már csak értelmetlen dolgokról beszélgettünk. Hamar kicsöngettek, ami velem ritkán fordul elő.Gyorsan lementünk Sammyvel és Harryvel a padunkhoz. Sam értetlenül nézett minket aztán vállat rántott. Kint sokan megbámultak minket de egy szúrós pillantással elintéztem. A következő egy óra is értelmetlenül telt el, majd miután kicsöngettek gyorsan felkaptam a táskámat és éppen mentem volna el, de egy kar visszarántott.
-Várj! Merrefelé mész? Gondoltam mehetnénk együtt.-mondta Harry.
-A Fő út felé megyek
-De jó! Én is, akkor megyek veled!- bólintottam.Hazafelé menet elégérdekes volt, mert mindig arra jött amerre én. Azt hittem egy két utca múlva elkanyarodik de nem tette.
-Te merre laksz?- kérdeztem mert elég furcsa volt hogy nem kanyarodik el.
-White street 69. Te?
-Nee! Komolyen én akkor veled szemben lakom! Én 68 as vagyok.- nevettem fel.
-Akkor sokkal többet fogunk tálkozni-de jó! Szarkazmus. Csak egy félszeg mosoly eresztettem el.Hamar haza értünk. Mikor beléptem a házba és anyám megpillantott felkiáltott
-Jézusom! Fiam, hogy nézel ki?-csak egyet sóhajtottam, köszöntem és felrobogtam a szobámba. Ledobtam a cuccomat és bementem a fürdőbe. Igen, kicsit több a festék az átlagosnál. Gyorsan le is mostam, majd felvettem a kedvenc piros nadrágomat amit fel szoktam hajtani és egy piros-fehér csíkos pólót. Itthon szeretem ezt, bár iskolában meg közösségben utálom. Bekapcsoltam a Tv-met de pár pillanat múlva elaludtam. Nem értem mitől vagyok ilyen álmos mindig. Mikor felkeltem már sötét volt. Kikapcsoltam a Tv-t és mentem volna le vacsoráért de az ablakomon kopogást hallottam. Gondoltam hogy az öreg almafa aminek az ágait a szél fújja. De aztán már a nevemet is hallottam és megpillantottam egy fekete alakot....