5.fejezet

Sziasztok! Itt a következő rész remélem tetszeni fog! Vigyázat +18!!! Oké, akkor mindenkinek jó olvasást, és nemsokára jönni fog egy One Shoot is! ;) (Kérlek nézzétek el nekem, ez az első + 18 as írásom.)

Letett az ágyra és hevesen csókolni kezdett. Először a nyakamat vette kényeztetésbe. Elkezdte szívogatni és csókolgatni. Megtalálta a legérzékenyebb pontomat, és amikor ezt egy erőteljesebb nyögéssel adtam tudatára, onnantól ott tevékenykedett. Gyorsan lehúzta rólam a pólómat és áttért a kulcscsontomra. Végignyalt rajta párszor, majd ismét egy csókot adott. A kezei eközben lejjebb vándoroltak, egészen az alhasamig. Ott elkezdett cirógatni, majd egy hirtelen mozdulattal az ágyékomra markolt. Egy hatalmasat nyögtem, mire ő kajánul elvigyorodott. A feje megint lejjebb vándorolt, egészen a mellkasomig. Ott a szájába vette az egyik mellbimbómat és szívni kezdte. Később áttért a másikra is. Pillangó puszikkal haladt lefelé, egészem az alhasamig, majd végignyalva az egész hasamat visszatért a számhoz.Gyorsan lekaptam róla a pólóját, és amikor meztelen felsőtestünk összeért mindketten egy nagyot nyögtünk. Harry gyorsan lehámozta rólam a nadrágot, így már csak egy szál alsógatyában voltam. Rajta még mindig ott volt a nadrág ezért levettem róla és elkezdtem simogatni a boxerén keresztül. Egy hatalmasat sóhajtott, majd ő is rá tért a boxeremre. Először csak a gumis részét piszkálta majd egy hirtelen rántással levette rólam. Látványosan végignézett, amitől mondanom sem kell, úgy néztem ki mint a főtt rák. Mivel igazságtalanságnak éreztem, hogy csak én vagyok teljesen pucér, ezért megszabadítottam az utolsó ruhadarabjától. És ekkor kerültem szembe igen nagy büszkeségével. Ő megint elkezdett csókolgatni majd felém lökni a csípőjét
-Ha-harryh! Neh szhórakhozz vel-velhem!-nyögtem, mert ha 3 másodpercen belül nem érzem magamban akkor el fogok menni.
-Ó milyen kis türelmetlen! Na jó! Teljesítjük a kívánságodat!-majd benyúlt az éjjeli szekrénybe és előhúzott egy tubust. Abból tett egy kicsit az ujjára és rám nézett. Én bólintottam, mire a következő pillanatban egy ujjat éreztem magamban. Kicsit felszisszentem. Egy kicsivel később csatlakozott hozzá a második, majd a harmadik ujja is. Elkezdett bennem ollózni, mire egy fájdalmasat nyögtem. Mikor már kicsit megszoktam, kihúzta belőlem az ujjait, majd megint az éjjeliszekrénybe nyúlt.  Onnan előhúzott egy ezüst csomagolású óvszert. Kibontotta és felhúzta magára. Befeküdt a lábam közé.
-Biztos akarod? Még abbahagyhatjuk....-nézett mélyen a szemembe.
-Akarlak!-néztem rá.
-Ha fáj, szólj és abbahagyom!-bólintottam, mire megcsókolt. A csók közben éreztem hogy valami nekinyomódik a fenekemnek, majd egy másodperccel később belém hatolt. Iszonyúan fájt, de tudtam, hogy el fog múlni. Egy ideig csak ott volt bennem, majd mikor megszoktam méretét, felé löktem a csípőmet, hogy mehet. Lassan kezdett el bennem mozogni. Kicsit még fájt, de egy kis idő után a fájdalom helyét valami más vette át.Valami kellemes érzés, ami egyre jobban a felhők fölé akar emelni. Egyre gyorsított a tempón. Minden lökéssel egyre csak a csúcs felé hajszolt. Egyszer eltalált egy pontot amin mindketten egy hatalmasat nyögtünk. Ezek után szinte minden lökéssel azt a pontot találta el.
-Harry, énh mindjárt el...elmegyekh-nyögtem. Vette a lapot és még jobban gyorsított a tempón. Egy hatalmas nyögés kíséretében mindketten egyszerre értük el a csúcsot. Én a hasamra, míg ő belém élvezett. Kicsivel később kicsusszant belőlem.
-Köszönöm, hogy nekem adtad az elsőt!-suttogta. Erre én egy hosszú csókot adtam neki. Mivel ő háton feküdt mellettem, ezért gyorsan ráfeküdtem.
-Nehéz vagyok?-kérdeztem aggódva. Erre ő elmosolyodott.
-Nehéz? Első nap azt hittem anorexiás vagy!-mosolygott kedvesen.
-Hé! Nem vagyok anorexiás! Legalább 52 kiló vagyok ha nem több!-hőbörögtem. Erre neki kikerekedtek a szemei. Most miért? Ha úgy nézzük, az fél mázsa!
-52 kiló? Te eszel rendesen?
-Már hogy ne ennék? Szerinted éheztetem magamat, vagy mi?
-Hát ha 50 kiló vagy akkor én erre nem tudok mit mondani. Gyere csak!-állt fel és húzott maga után a fürdőbe. Ott ráállított a fürdőszoba mérlegre ami 51,5 kilót mutatott. Hoppá! Akkor fogytam fél kilót!
-Úristen!-nézett elszörnyülködve a mérlegre-Csinálok neked valamit amitől egy kicsit meghízol! Még a szél is felkap!
-Mi?Hé! Nem vagyok olyan sovány! Nézd meg!-fogtam össze a hasamon a hájat-Tök kövér vagyok!
-Na jólvan! Gyere te "kövér" ember! Kapsz finomat!-húzott ki a fürdőből, le a konyhába. Ott fogta az összes Oreo kekszet, fél üveg Nutellát, és olvasztott csokit, majd összekeverte.
-Edd meg!-rakta elém a tálat.
-De nem vagyok éhes!-tiltakoztam.Ezt le sem lehet nyelni olyan édes!
-Akkor is!-na jó! Láttam hogy innen nem én kerülök ki győztesként, ezért kelletlenül nekiláttam az elfogyasztásának. Mikor a feléhez értem letettem a kanalat.
-Na jó! Ennyit bírtam. Visszamegyünk aludni?-néztem bociszemekkel.
-Hát persze!-és felmentünk az emeletre. Elhaladtunk egy tükör előtt és amikor megláttam magamat felsikkantottam. Persze férfiasan.
-Szent ég, így néztem ki?
-Szerintem cukin nézel ki!-vonta meg a vállát. Hát tényleg nagyon cuki lehetek. A szemfestékem úgy ahogy volt elfolyt teljesen egészen az államig. végül bosszúsan legyintettem egyet. Majd lemosom! gondoltam.Visszamentünka szobába. Ott befeküdtünk az ágyba és kiskifli-nagykifli alakban aludtunk el. Én voltam a kiskifli! Majd legközelebb cserélünk!
Sokat aludtunk, már sötétedett ezért vissza az iskolába már nem mentünk, hanem é haza mentem. Otthon egy dühös anya fogadott.
-Louis! Mégis hol jártál ennyit? Az iskolából felhívtak, hogy első órán nem jelentél meg, a második órán bevittek az igazgatóiba, a többi órán meg nem voltál hajlandó megjelenni! Mégis mire véljem ezt?-rikácsolta
-Hát anya ezt majd később megbeszéljük!-mentem fel a lépcsőn.
-Louis!-szólt lágyabban-Láttak egy fiúval távozni az iskolából. Ki az?

4.fejezet

Sziasztok! Szeretném megköszönni a sok komit! Örülök hogy olvassátok! Nem tudom korai e még ilyet kérdeznem de a jövőben szeretnétek +18 as részt? Persze nem egyből összefeküdnének mert úgy nem lenne semmi izgalom a történetben! 😁  Ja, meg majd el felejtettem! Szeretnék ide kiirni  rövid one shootokat is. Mit szóltok?De tovább nem is húzom az időt, jó olvasást!

Reggel az ébresztő órám csirimpolására keltem. Mivel reggelente nyűgős vagyok ezért csak simán fogtam és a falhoz vágtam izomból. Ennek az lett az eredménye hogy lekéstem az első órát. Mivel már úgy sincs mit tenni ezért gondoltam, értelmesebb dolgokkal is el lehetne ütni az időt.....mint például az Ofő szivatása. Gyorsan fel is öltöztem, kisminkeltem és ráérősen elmentem az iskola parkolójába. Ott megkerestem drága ofő kocsiját és, mivel elég poros volt a motorháztetője, belerajzoltam egy férfi nemi szervet. Hmmmm kezdetnek nem ia rossz. Később elő vettem az otthonról hozott táskámból a festékszórókat és elkezdtem kipingálni. Már éppen az utolsó simitásoknál tartottam amikor meghallotam az iskolából kihallatazó csengőt. Nem értem miért kell ilyen hangosnak lennie. Ha nem a hangos zenétől, akkor ettől biztosan mindenki meg fog süketülni egyszer. Gyorsan eltettem a festékszórót és ráérősen bebattyogtam a suliba. Az egyik vállamon az iskolatáskám, a másikon pedig egy sporttáska tele festékszórókkal. Az utóbbit betettem a szekrényembe. Mármint tettem volna, ha nem felejtettem volna el a számzárkódot. Ígyhát felfeszítettem.  Találtam ott egy 6. os tankönyvet. Huh, hát ez elég régi. Végül belöktem a táskát és visszazártam. De ekkor egy feldúlt diri jött velem szemben.
-Mr. Tomlinson! Még alig pár napja kezdődött az iskola de maga máris rengengeteg óráról hiányzik! Mégis mikor akarja ezt a viselkedést befejezni? Ezért a magatartásért igazgatói róvóban részesítem. És most menjen órára, negogy azt is lekésse!-hát....oké. Úgy látszok a diri bának nem indult valmi jól a reggele. Lassan besétáltam a terembe és levágtam magamat az utolsó padhoz.
- Lou! Hol a hátamban voltál?- esett nekem Harry.
- Kidekoráltam az ofő kocsiját. Hát te?- kérdeztem szórakozottan.
- Jaj ne szórakozzál velem! Tudod mennyire aggódtam éred?
- Jaj, de hát csak egy óráról hiányoztam! -legyintettem.
- Jó de ilyet akkor se csinálj!- erre én csak bólogattam. Ekkor egy sorozatgyilkost megszégyenítő nézéssel berobogott az ofő.
- Mégis megyik faragatlan pingálta ki olyan otrombán a kocsimat? Bár nekem van egy sejtésem...É s magának Mr. Tomlinson?- nézett rám fujtatva a tanár. Én felvettem a fullkomoly fejemet és ránéztem.
- Nem uram! Nincs sejtésem. Megosztaná velünk az ön sejtését?
- Igen Tomlinson, megosztanám! Szerintem maga volt az!
- Tényleg? És miért ilyen biztos ebben?- kérdeztem szemöldök huzogatva.
-Onnan drága fiam, hogy legalább két méteres betűkkel rá volt írva a neve!
- Nohát! A tanár úr tud olvasni?! ezért jár magának egy keksz! De sajnos nincs nálam egy se, de ha gondolja megvárhatja míg megcsinálom!- piszkálgattam. Erre ő csak egy idegaset fújtatott és dobbantott a lábával. - Jaj, a tanár bácsinak ma reggel a müzlijébe szartak hogy ijen ideges?- és itt kész. Az egész oaztály röhögni kezdett.
- MINDENE SZAROS GYEREK BEFOGJA A POFÁJÁT! CSAK ÉN MEG TOMLINSON BESZÉLGETÜNK, ADDIG TI KUSSOLTOK!- üvöltött torka szakattából a tanár.- Tomlinson! Maga velem jön az igazgatói irodába! Most! Addig a többiek csönben várnak! - sziszegte a fogai között. Lassan felálltam és kisétáltam a teremből a tanár után. láttam ahogy Sammy a könnyeivel küzdködve röhög hangtalanul. Elég furcsa látványt nyújtott. Szinte futva mentünk az igazgatói elé. A tanár mindenfél kopogás nélkül nyitott be. Kár volt! Az igazgató egy székben ült, előtte meg a magyartanárnő térdelt. Rálátás nyertünk az ofővel a magyartanár pucér seggére, és az igazgató büszkeségére.Na most azért le lehet vágni ebből hogy mik történtek itt. Ezentúl nem fogok tudni a magyartanár szemébe nézni anélkül hogy a képébe ne röhögnék. Azt hittem kiég a retinám! Egy akkorát üvöltöttem fel, hogy több teremből is kinyitottak. Köztük a miénkből is. Sokan kiálltak a terem elé hogy láthassák mi történt. Mikor megláttam Harryt odadudottam hozzá, és a mellkasába fúrtam a fejemet, mintha ott minden bajomra gyógyít kapnék. De sajnos az a kép tényleg a retinámba égett.
- Jézusom, Harry! Úristen!- üvöltöztem.
- Szentséges! Mi történt?- aggodalmaskodott.
- Jaj, Harry! Olyan borzalmas volt!- már a hányinger kerülgetett. Azt hizzem menten kidobom a taccsot, de Harry finom illata megnyugtatta a hasamat.
- Mi volt borzalmas? Bántottak?- egykicsit eltávolodtam tőle. Az illata megszűnt az orromba és a helyét hányinger vette át a hasamban.
- Dehogy bántottak! Az igazgató meg a magyartanár....ők ketten.... - egyszerűen nem bírtam kimondani így kézzel mutogattam, de még az is elég volt hogy megadja a végső lökést a gyomromnak. Berohantam a legközelebbi mosdóba és kiadtam a reggelimet. Harry utánam futott. Mikor megállt kitört belőle a röhögés. Gondolom megértette a kézjeleimet. De nem értem miért nevet! Az igazgató legalább 50 éves, és a magyartanár se sokkal fiatalabb. Ezt ilyen korban nem kéne csinálni! Ez gusztustalan!
-Ha kiröhögted magadat akkor belegondolhatnál az én helyzetembe! Tudod te mitt láttam?! El tudod képzelni milyen sokkot kaptam?!- raktam be  számba egy rágót beszéd közben és folytattam- Nem röhög együttérez!- erre nagy nehezen elhallgatott majd megfogta a derekamat, magához közel húzott és a fülembe búgott.
- Ne aggódj! Akkor majd nem fogod gusztustalannak találni majd amikor te részesülsz ilyen  kényeztetésben. - csak álltam ott ledermedve. Ebben igazva van, csak annyi a különbség a kettő között hogy mi nem 50 évesek vagyunk! Mivwl még mindig csak dermedtem álltam, ezt Harry elkönyvelte sikernek és felnevetett. Megfordult, és épp indult volna ha nem ugrok rá. Mármint ugrottam volna, ha nem hallja meg a hangos trappolásomat felé, és nem kap fel a vállára.
- Hé! Tegyél le! Hallod?! Tegyél már le! - csapkodtam a combját.
- Dehogy raklak! Megyek és megmutatom mindenkinek, hogy a "nagy"- itt elengedett a kezével, csak azért hogy idézőjeleket rajzoljon-Louis Tomlinsont elkapta egy Styles!
- Magasággal nem ér viccelődni! Tegyél le!- csapkodtam megint a combját.
- Nem-nem! Kiviszlek és végigviszlek így a folyosón! Vagy nem! Van egy jobb ötletem!-ezzel fogta magát és kiszaladt a wc-ből rajtam a vállán. Kirohant az udvarra, onnan ki a főutra és onnan egyenesen az ő házukhoz. Úgy, hogy én végig a vállán voltam! A lakásba beérve nem volt otthon náluk senki. Felszaladt az emeletre és berugta az ajtaját. Rádobott az ágyra, szétveszítette a lábamat, befeküdt közé és hevesen csókolni kezdett.......

3. fejezet

"Mikor elmentem Harryhez egy nem várt esemény történt...."
Bementünk a lakásba, ahol egyből a macskája az ölembe ugrott. Mint később megtudtam Molly a neve. Nagyon megszerettem a cicust. Igaz eléggé pufika (és ebből adódóan nehéz, szóval nem emelgetem), de mindig az ölemben ül és dorombol, ha simogatom. Míg a cicával játszottam, addig Harry megcsinálta a kajáját.
-Látom nagyon összebarátkoztatok Mollyval-tette le az etetőtálat, amihez a cica egyből odaugrott, nem kis tehertől megszabadítva a lábamat.
-Hát igen, nagyon édes kiscica!-válaszoltam-De...nekem most már mennem kéne!-álltam volna fel.
-Kérlek ne menj! Most aludj te itt!-nézett kiskutyaszemekkel. Sóhajtottam egy nagyot.
-Jó, de akkor ruháért átszaladok, rendben?
-Hagyjad, majd én adok!-mosolygott rám kedvesen. Bólintottam. Nem értem minek kell itt aludnom. Attól hogy ő véletlenül elaludt nálunk? Mindegy! Egyszer csak kibírom. Meg nem is olyan rossz mint gondoltam, egész jófej. Felmentünk a lépcsőn és bementünk a már ismerős szobába. Elkezdett a szekrényében kotorászni.
-Ez talán nem lesz rád olyan nagy!- dobott hozzám egy fekete hosszú ujjút és egy boxert. A pólót magam elé tartva is láttam, hogy legalább kétszer elférek benne. Nekem nincsenek nagy izmaim mint neki, ezért az ujja is biztos lógni fog. Bementem a fürdőszobába és lemostam a szememről a sminket. Gyorsan lezuhanyoztam, majd felvettem a kapott ruhákat. Hát igen! A boxer jó volt rám, de a póló a combom közepéig leért, az ujja pedig elfedte az egész kezemet. Kiléptem a fürdőből. Harry egyből végignézett rajtam.
-Hát igen!-húzta el a száját-Ennél kisebb pólóm nincsen.
-Áh, nem baj! Nekem ez tökéletes!-mosolyodtam el. Miért mosolygok ennyit?
-Örülök!-állt fel és ment a fürdőszobába. Én addig leültem az ágyra. Molly egyből az ölembe ugrott, hogy simogassam. Természetesen megtettem amit kért. Vakargattam a füle tövét, amitől jóleső dorombolások hagyták el a szájacskáját. Harry pár percen belül megjelent egy hasonló ruha összeállításban mint én. Befeküdt az ágyba mire én éppen álltam volna fel hogy induljak lefelé a kanapéhoz, de visszahúzott az ölébe (!!).
-Hová mész?-kérdezte vészesen közel az arcomhoz.
-Umm..A kanapéhoz?-tettem fel a szerintem logikus kérdést.
-Nehogy már a kanapén aludjál! Mellettem fogsz!
-Ööö...okééé-nyújtottam el egy kicsit a hangomat. Hátradőlt az ágyon, ami miatt én is dőltem vele, mivel még mindig az ölében ültem. Az arcunkat 2 milliméter, ha elválasztotta. Én gyorsan észbe kaptam ezért legördültem róla. Gyorsan az ágy végébe húzódtam.
-Nem kell tőlem félni, nem harapok!- karolta át a derekamat és húzott magához közel. Hát ha nem harapsz akkor....megfordultam és ráfeküdtem. A mellkasára hajtottam a fejemet. Hallottam ahogy a szíve majd kiugrik a helyéről. Ez miattam van? Felnéztem rá. Két nagy, gyönyörű zöld szempárral találtam szemben magamat. Arca borzasztóan közel volt az enyémhez. Lassan mozdultam felé, de nem én irányítottam a testemet. Ő is felém mozdult, aminek következtében összeért ajkunk. Pár másodperig csak így voltunk majd Harry reagált és erősebben, de nem durván rányomta száját a számra. Szenvedélyes csókban forrtunk össze. Nyelve nem sokkal később bejutást kért, amit rögvest megadtam neki. Egyre vadabb lett a csókunk. Mikor elkezdte a pólóm alját húzogatni, megszakítottam a csókot. Most fog jönni a kínos rész.
-Harry...Én még...tudod..érted?-lihegtem. Nekem sosem volt se barátom se barátnőm úgyhogy még úgymond szűz vagyok. Ő csak egy puszit nyomott az orrom hegyére.
-Értem. És tenni fogok róla hogy emlékezetes legyen az első alkalmad!-puszilt meg ismét.
-Köszönöm!-fúrtam az arcom a nyakába.- Akkor mi tulajdon képen járunk, vagy ilyesmi?-tettem hozzá bizonytalanul. Én nem vagyok buzi. Más férfiak nem érdekelnek csak Harry. Ebben a pár perceben rájöttem hogy mire is vártam eddig. Harryre.
-Igen!-puszilt a nyakamba. Végül rajta fekve aludtam el.
Reggel lekéstünk az első óráról tejesen és csak a második óra felében értünk be. Áh! És ma dupla osztályfőnöki van. Ahol igazából a tanár Honismeretet tart mert nem tud mást csinálni. Mikor beérkeztünk az iskolába, felfutottunk a lépcsőn és beestünk a terembe.
-Szabad megkérdeznem, hogy Tomlinson és Styles miért hiányoztak az első óráról és estek be a második óra felében?-ripakodott ránk az ofő. Hát ja! Engem alapból nem szeret és most már Harryt sem.
-Elaludtunk-válaszolta Harry csak egy "kicsit" félreérhetően. Szarkazmus!
-Aha.. értem! -nézett ránk undorodva a tanár.-Akkor Tomlinson biztos meg tudja nekem mondani, hogy mik a falu jellemzői!-hát pont nem tudom. Vállat rántottam.-Maga itt nekem ne vonogassa a vállát! Tudja vagy sem?-üvöltözött.
-Nem-válaszoltam egyszerűen.
-Takarodjon a helyére! Egyes!
-Osztályfőnökiből?-ebből a tantárgyból még csak jegyet sem kapunk! Ez az óra csak arra jó hogy aludjunk. Erre nem tudott mit válaszolni. Legyintett egyet. Gyorsan a helyemre iszkoltam. Lehajtottam a fejemet a padra ahogy Harrynek is volt. Egymásra néztünk. Jót nevettünk a tanáron mindketten magunkban. Szünetben kimentünk a mosdóba ahol végre kifesthettük a szemünket, mivel reggel nem volt időnk. Miután megcsináltuk, összeszedtük Sammyt és kiültünk a padra. Többen is odajöttek pacsizni. Egyszer csak Sammy félrevont. Nekidöntött a falnak és elém állt.
-Miért késtetek ennyit?-kérdezte összeráncolt szemöldökkel. Kilestem Harryre aki csak bólintott egyet. Elmondhatjuk Samnek. Ő lesz talán a legmegértőbb.
-Együtt vagyunk!- mondtam fülig érő szájjal. Ő először nem tudta mit reagáljon majd a nyakamba urott visítozva és ugrálva.
-Jaj, Louis! Annyira boldog vagyok! Vére rád talált a szerelem!-visítozott. Az utolsó mondatot olyan hangosan mondta hogy többen is odakapták a fejüket. Miután Sam ki ugrándozta magát visszamentünk a padhoz. Harry megfogta a kezemet, de úgy hogy senki se lássa. Rámosolyogtam egy másodpercre. Az iskola ma kifejezetten hamar eltelt. Hazaérve anyu megkérdeztem hol voltam tegnap este mire mondtam hogy egy havernál. Most mit mondtam volna? A pasimnál? Ez még korai lenne neki. Felmentem a szobámba bekapcsoltam a tévét de hamar elaludtam. Harryvel álmodtam aznap este.

2. fejezet

 "Kikapcsoltam a Tv-t és mentem volna le vacsoráért de az ablakomon kopogást hallottam. Gondoltam hogy az öreg almafa aminek az ágait a szél fújja. De aztán már a nevemet is hallottam és megpillantottam egy fekete alakot...."
-Harry?-kérdeztem magamtól. Gyorsan kinyitottam az ablakot majd egy Harry esett be rajta.Még mindig kifestett szemekkel és fekete szűk nadrágban -Te meg mit csinálsz itt?-kérdeztem meglepve.
-Szia! Gondoltam átjövök. Amúgy jó a ruhád!- nézett végig rajtam látványosan. Én is végig néztem magamon Jaj tényleg! Basszus! Se szemfesték, se fekete ruha. Mondtam Harrynek hogy várjon 1 pillanatot és maratoni futókat megszégyenítő gyorsasággal futottam a fürdőszobámba. Ott felkapkodtam magamra a a levetett ruháimat gyorsan kifestettem a szememet és visszarohantam Harryhez, mind ezt 1 perc alatt.
-Itt vagyok-mondtam kicsit ziláltan. Ő ekkor nevetésben tört ki. Nagyon édesen nevetett. Én is megmosolyogtam. Fúj Louis! Úgy beszélsz mint egy szerencsétlen buzi! Mikor kicsit lenyugodott és eszébe jutott hogy ő most igazából mit csinált, elkomorodott.-Miért jöttél át?
-Hogy jobban megismerjelek-közölte velem
-Ööö..oké. Gyere, ülj le-mutattam az ágyra-Kérsz valamit?- ő csak nemet intett.
Az este folyamán rengeteget beszélgettünk. Körülbelül olyan hajnal 3-kor aludtunk el a szőnyegen. Reggel hamar kipattantak a szemeim. Az órára néztem ami 5 órát mutatott. Remek! Aludtam két órát. A szemeim jobbra vándoroltak ahol megpillantottam Harryt. A szája félig elnyílt és úgy szuszogott. A haja kuszán állt mégis szexin. Jézus! Mikre gondolok? Végül is úgy döntöttem hogy még visszaalszok egy kicsit. Pár perc múlva-legalábbis annyinak éreztem- valaki elkezdett ébresztgetni. Kinyitottam a szememet és egy Harryt pillantottam meg. Eléggé nyűgös vagyok reggelente így csak a másik oldalamra fordultam és nyöszörögtem.
-Hazza, hagyjál aludni!- kérleltem. Mit mondtam??Hazza? Jézusom, én minek becézgetek?De végül is elég ötletes...hmmm.
-Hazza? Ez tetszik!
-Akkor mostantól ez lesz a neved! De hagyjál még aludni, könyörgöm!-nyafogtam a párnámba.
-Fél nyolc van, szerintem ideje lenne indulni-mennyi? Hiszen egészre bent kéne lennem. Elkészülni nem lesz elég ennyi idő! Gyorsan kiugrottam az ágyból, berongyoltam a fürdőszobába és letusoltam. Magamra tekertem egy törölközőt kimentem a szobámba-ahol Harry még mindig ott állt- és beálltam a szekrényem elé egy tipikus "mit vegyek fel?" fejjel. Ekkor egy testet éreztem magam mögött, ahogy átnyúl a vállam fölött és kiveszi a tegnapi piros gatyámat és a csíkos fölsőmet. Gyorsan megfordultam és ekkor láttam meg, hogy mennyi különbség van köztünk. Ő talán másfél fejjel magasabb lehet nálam, ha nem többel. Jó, mondjuk nálam nem nehéz magasabbnak lenni. Még Sammy is magasabb.
-Ezt vedd fel!-dobta le a ruhákat az ágyra. Ő akar engem megváltoztatni? Hát az nem fog sikerülni, de belemegyek a játékába.
-Oké, ha te is felveszel valami vidámat- mondtam. Akkor legyünk emóból hippik. Miért is ne? Hah, rossz vicc! Na de ezt a napot csak kibírom.
-Jó-sóhajtott egyet.-Csak öltözködjél mert ekésünk!-ripakodott rám.
-Akkor elfordulnál végre?-mert még mindig csak egy törülköző volt rajtam. Elfordult én pedig villámgyorsan felöltöztem. Épp mentem volna a fürdőbe kifesteni a szememet mikor egy kéz visszatartott.
-Szemfestéket sem!-de hát én még sosem voltam anélkül suliban! Ezt nem veheti el tőlem még egy napra sem! Kicsit hezitáltam majd bólintottam.
-Legalább magammal vihetem?-tettem hozzá gyorsan.
-Vidd-sóhajtott. Gyorsan beszaladtam és beraktam a zsebembe. Ő kimászott az ablakomon, mivel anyu nem tudta hogy itt van, én pedig lementem és elköszöntem. Átmentünk a szemben lévő házhoz. Mikor felértünk a szobájába elámultam. Fekete falak, pár helyen fehér csíkokkal. Gyönyörű falfestmények. Bezzeg nekem ilyet nem engednek mondván, úgy is kinövöm ezt a korszakomat. Ő is gyorsan elindult fürdeni én addig feltaláltam magam és kinyitottam a szekrényét. Az egész szekrényben a fekete dominált, bár volt pár színes cucc is. Találtam az enyémhez hasonlító piros nadrágot. Találtam továbbá egy fekete-piros csíkos pólót. Na most ugyanúgy vagyunk felöltözve egy kicsi különbséggel. Ha te így, én úgy! Mikor kilépett rajta is csak egy törölköző volt. Muszáj voltam végignézni izmos kezén és hasán. Sokkal erősebb nálam, ez most látom.Odament az ágyhoz amire ledobáltam a ruhákat. Elfordultam, ő pedig addig felvette a ruhákat. Még éppen időben léptünk ki a kapun. Gyorsan a sulihoz értünk ahol Sammyvel találkoztunk.
-Wohoo, öcsi! Mi történt veled?Hol a festék?-kérdezte kitágult szemekkel. Ne aggódj Sam, csak egyszeri alkalom! A látszat kedvéért vállat rántottam. Ő közben Harryhez fordult.
-És veled? Jó hatással vagytok egymásra!-neki is kb annyi volt a reakciója mint nekem. Szép lassan elindultunk befelé. Mondanom sem kell, szinte mindenki megbámult én pedig, hogy lássák kivel is van dolguk, mindenkire rámosolyogtam. Először vicsorra emlékeztetett de aztán egész jól sikerült. Harry is így csinált. Jó sok felsőbéves jött pacsizni meg miegymás és mindenkitől kaptam a beszólásokat, hogy "Mi van veled öcsi?" vagy "Mit csináltál az emó ikreddel?". Egyre jobban kezdtem magam szarul érezni a beszólások miatt. A ruhámba sem éreztem már magam jól. Minden odaszólásnál, ami lássuk be, nem volt kevés, egyre több könny gyűlt a szemembe. Sosem szerettem sírni, de amikor valami bánt, inkább sírok egy kicsit és megnyugszom minthogy magamba fojtsam és a végén az ereimet vágjam. Éppen egy fiúvécé előtt mentünk el, én pedig bementem, leültem az egyik lehajtott vécéfedőre és szabad utat engedtem a könnyeimnek. Egyből hallottam, hogy valaki bejött és volt egy érzésem hogy Harry az. Kicsit halkabban zokogtam, meg ne hallja.
-Louis! Mi a baj? Miért rohantál el úgy?- halottam kicsit kétségbeesett hangját. Összeszedtem minden hangomat és próbáltam nem zokogós hangon elmondani.
-Sem-mi.-csuklott el a hangom. Gratulálok! Ez minden? Szidtam magamat.
-Aha. Veszem észre-váltott szarkazmusra majd újból törődőre-Az a baj, hogy sokan beszólnak? Ne aggódj, megvédelek! És ha gondolod nagyszünetben hazakísérlek hogy átöltözzél!-ajánlotta fel.
-Té-é-nyleg?-kérdeztem halkan, majd kinyitottam az ajtót. Nem is olyan rossz fel mint amilyennek gondoltam. Hirtelen ötlettől vezérelve, lábujjhegyre álltam és egy puszit nyomtam az arcára. Ő csak mosolygott.
-Tényleg.-az önbizalmam sokat nőtt így úgy gondoltam nem lesz szükség a zsebem be lapuló szemcerkára.Kinyitotta az ajtót és előre engedett, de egy kicsit meg kellet lökdössön, hogy elinduljak. Bementünk az osztályba ahol szintúgy kaptam a furcsa pillantásokat. Harry biztatásképp megsimította a kezem, amitől libabőrös lettem. Hirtelen kivágódott az ajtó és egy 100 tonnás 12.es lépett be rajta. Nálam sokkal nagyobb volt, de Harryvel pont egymagas. Míg Harry izmos, Ő dagadt és hájas volt. Vele álltam a hierarhia tetején ami miatt mindig le akart engem győzni. Mindig szemétkedett és csesztetett. Mindig rosszul érintett ha valaki bánt, bár már megszoktam.
-Hallom Lewis ma nem depressziós! Gondoltam megnézem!-Héj! Nem vagyok én állatkerti állat! Mit nézeget az engem! És tudja hogy utálom ha Lewisnek hív! Éppen nyitottam volna a számat hogy megvédjem magamat, de Harry megelőzött.
-Nicsak! Te kilátsz a hájas feledből? Amúgy meg légyszíves öltözz fel mert nem szeretném hogy ez- itt látványosan rá mutatott Ted-re ( a 12.es)-beleégjen a retinámba!-mondjuk igaz. Volt rajta egy izompóló (ami amúgy rövid ujjú lenne) és egy short. Eléggé gusztustalan látvány. Kicsit megilletődött de hamar rendezte vonásait.
-Miva'? Lewisnek már ribanca is van? Azt hittem egy kicsit jobb az ízlése!-egyre jobban ideges lettem.
-Haha!-nevetett fel gúnyosan Haz-Mit pattogsz itt te kis senki? Mivan? Kicsi a cerka? Ezzel akarod kompenzálni?-itt mindenkiből kitört a röhögés.Ekkor Ted úgy döntött nem megy itt sokra, így hozzám jött oda.
-Tudod Lewis! Te mindig is egy utolsó, szarházi, emós, buzi maradsz, akinek a szülei egy elcseszett gyereket sikerült összehozniuk, majd miután az apjának felnyílt a szeme, elhagyta!-minden szónál egyre jobban fölém hajolt és minden szónál porig alázott. Köpni nyelni nem tudtam. Mindig is csinált ilyeneket de csak aprókat. Sosem döngölt még így a földbe. Minden erőmet összeszedtem és egy jól irányzott ütéssel betörtem az orrát, majd a vécébe rohantam. Már nem tudtam visszatartani a könnyeimet, zokogva futottam a a mosdó felé. Közben be is csöngettek és bele is ütköztem a töritanárba, de nem érdekelt. Mikor beérkeztem a vécébe, leültem a hideg csempére és zokogtam. A mai nap már másodjára, pedig nagyon ritkán szoktam. Éppen úgy nézem ki mint amikor 5 éves koromban apám elhagyott minket egy fiatalabb nőért. Csak zokogtam megállhatatlanul. Harry lábait pillantottam meg magam előtt, de az sem érdekelt.Leguggolt mellém és simogatni kezdte a hátamat. Én erre jobban rázendítettem. Magához húzott és csitítgatott, de nem nagyon sikerült neki.Miután lenyugodtam már elkezdődött a második óra. Felálltunk, megmostam az arcomat és a kezemet mivel igen nagyon fájt az ütéstől. Az arcom nagyon vörös volt a sírástól. Belépve a terembe egy matektanárt találtunk aki éppen magyaráz a diákoknak. Harry egyszerűen lerendezte. Én pedig mint valami óvodás mögé bújtam.
-Elnézést a késésért! Haza kellett mennünk a matekcuccunkért.
-Tényleg? Én nem látom a kezetekben!- ajaj!
-Rájöttünk hogy még is itt van!-huh ez ügyes volt.
-Üljenek le!-szólt nyersen a tanár! Majd hozzátette-Tomlinson! Maga itt marad!-Harry bátorítóan rám nézett majd elment a helyére.-Számolja ki nekem mennyi 124 milliónak a négyzetgyöke. Ezt ossza el kettővel majd emelje négyzetre. Az így kapott eredmény hány százaléka az eredeti számnak?-háh! Azt hiszi szar vagyok matekból...sosem csinálom meg a dolgozatokat vagy direkt hibásra csinálom mert nem szimpatizálok a tanárral. A reál tantárgyak jól mennek. Egyből megmondtam az eredményt egy kis fejben számolás után.A tanár kigúvadt szemekkel nézett rám, az osztálytársakról nem is beszélve.
-Ezt hogy sikerült kiszámolnia ilyen gyorsan?-hüledezett a tanár.
-Fejben!-vágtam rá, majd a helyemre sétáltam egy önelégült vigyorral. Harry rám kacsintott amit nem tudtam hová tenni de visszakacsintottam. A tanár pár percig lefagyva állt. Végül magához tért és folytatta a tanítást.
Végre elérkezett a nagyszünet. Hazamentünk Harryvel és átvettem a ruháim. Fekete voltam mindenhol. A szememet erősen kifestettem. Harry is átöltözött és ő is kifestette magát. Otthon bekötöztem a kezemet mivel nagyon fájt. Írni alig tudok vele úgyhogy Harry felajánlotta délután beugorhatunk a rendelőbe. Visszaérkezve a suliba hamar eltelt a maradék 4 óra. Mikor elmentünk a rendelőbe, megállapították hogy zúzódádok vannak csak a kezemen. Mondták hogy ne erőltessem...stb...stb...stb. Mikor elmentem Harryhez egy nem várt esemény történt....

1. fejezet

A mai nap is egy átlagos hétfőként indult. Ma kezdődött a suli ezért gondolatban elsirattam a nyarat és felkeltem a pihe-puha ágyból. Kikerestem a fekete nadrágom és a kék-fekete csíkos pólóm és elindultam a fürdőszobába.megmostam az arcom és a fogam majd fogtam a fekete szemceruzámat és kifestettem a szemem. Én is használok szemceruzát, mert szerintem jól néz ki. Amúgy is rideg kék szememet kiemeli és illik a ruhámhoz. Betettem a kontaklencséimet is-mivel szemüveges vagyok, csak nem hordom- és lebattyogtam az emeletről.
-Louis, szívem, már megint fested a szemed?-köszönt anyu. Hát... neked is jó reggelt! Mindig ezt mondja, minden áldott reggel ( legalábbis amikor elmegyek valahova, merthogy itt hon minek fessem magamat), pedig már ezerszer megbeszéltük hogy festem a szememet és kész. Ez olyan mint a lányoknál a körömlak...tálán.
-Jó reggel neked is, igen anyu de ezt már ezerszer megbeszéltük.-válaszoltam neki miközben gyorsan összedobtam egy szendvicset és bedobtam a táskámba. Anyu csak sóhajtott egyet.-Szia, megyek suliba, majd jövök!-kiáltottam a nappaliba és már kaptam is fel a hátamra a táskámat. Mikor kiléptem az utcára éreztem hogy már nyár vége lévén lehűlt egy picit a levegő de még meleg van szóval csak egy fekete pulcsit vettem fel. 5 perces séta után meg is érkeztem a suliba. Csak előtte tettem egy kis kitérőt és lazán leeresztettem az ofőnk kocsijának kerekét. Erről asszem Sammynek nem szólok.
- Hi, nagyfiú!- köszöntött Sammy akivel tegnap megbeszéltük hogy az iskola előtt találkozunk.
-Szia, szívem!-köszöntem vissza neki. A "szívem" szót nem azért mondogatjuk mert szeretjük egymást, hanem azért mert poénnak tartjuk hogy sokan ránk néznek amikor hangosan kimondjuk. Ilyenkor indulnak a pletykák, mi meg jókat nevetünk.- Hogy telt a nyári szünet? Voltak jó csajok?- poénkodtam.
-Haha nagyon vicces vagy! Amúgy most jönnek az újak. Elvileg hozzánk is jön egy... remélem jó csaj.-kacagott fel a saját "viccén" ami engem is megmosolyogtatott, pedig ez ritka. Sokan odanéztek, mivel Sammy már szinte a földet verte, pedig nem volt olyan jó vicc. Az arcomról azonnal lefagyott a mosoly, de voltak akik még látták... sajnos. Hát azok nagyon szerencsések. Louis Tomlinson nem nevet. Mikor végre kiröhögte magát Sam rákérdeztem egy aprócska tényezőre.
-Honnan tudod hogy lány?- tettem fel a fogós kérdést. Barátnőmnek azonnal lefagyott a mosoly az arcárol. Kicsit gondolkozott majd megszólalt.
-Remélem- válaszolt diplomatikusan, amit megmosolyogtam. Basszus Louis! Ne mosolyogjál már folyton, még valaki meglát! Jó oké... nyugi Louis...Miután lenyugodtam bementünk a terembe. Leültünk egymás mellé a leghátsó sorba. Sammy szerint innen jobban lehet látni a jó csajokat, szerintem meg itt nem vesz észre a tanár és nem feleltet. Eddig még sosem hívtak ki a táblához. Isten tartsa a tanárok jó szokását. A csöngő megszólalt és a tanár abban a pillanatban belépett. Ez az ajtóban várja míg becsöngetnek? Az első óra hál istennek ofő ahol nem tudnak feletetni..yeah..legalábbis úgy gondoltam.
-Mr. Tomlinson kijön a táblához és leírja nekem 50 szer, hogy miért nem szabad leengedni az osztályfőnökünk autójának kerekét.Addig a többiek maradjanak csöndben amíg behívom az új osztálytársatokat.-mondta. Hát oké.. kimentem a táblához és elkezdtem írni. Ekkor nyílt az ajtó és belépett rajta egy szűk fekete farmert és fekete inget viselő fiú akinek göndör haja kicsit zselézett és a szeme rősen feketére van festve. Egy emós? Na neeem... Itt csak egy emós van és az ÉN vagyok. Ez a védjegyem, nem lophatja el. Miközben ezen gondolkodtam észre sem vettem hogy nem írom a rám szabott feladatot.
-Tomlinson, maga miért nem ír?!- kérdezte erős hangsúllyal az ofő. Ekkor a szemembe nézett az új gyerek. Gyönyörű zöld szemei vannak amit a szemfesték még jobban kiemel. Fúj Louis! Mikre gondolsz? Hosszú percekig néztünk farkasszemet. Most dől el melyikünk az erősebb. Lehet hogy neki több a szemfestéke, de én vagyok az iskola emósa! Végül ő kapta el a fejét. Háh! Tudtam én! Bár érzem hogy ezt még nem zártuk le. A többiek is észrevehették néma "szemcsatánkat".
-Ömm.. Kérlek mutatkozz be!- szólt a tanár az újoncnak.
-Harry Styles vagyok. Sziasztok!-mondta érzelemmentes hangon. A tanár pár percig hezitált majd mivel látta hogy nem írok gondolta egy kicsit kicseszik velem.
-Rainbow kisasszony- szólt Sammyhez- Kérem üljön át Smit úrhoz. Harry ülj le kérlek Rainbow helyére. Tomlinson mellet fogsz ülni.-jelentette ki, majd egy győztes vigyorral rámnézett. Mivan???Neee!- Tomlinson üljön a helyére. Most az egyszer eltekintek a büntetéstől.-Aha...persze...eltekintett. Sértődötten csaptam le a krétát a tanári asztalra a szokásosnál egy kicsit erősebben és idegesen feltrappoltam a helyemre. Köszi tanár bácsi. Elcseszte a napomat. Miután levágtam magamat a székre, felhúztam a lábamat, rátettem a fejemet és idegesen néztem a tanárra. Sokszor rámpilantott az órákon egy gúnyos mosoly kíséretében. Természetesen az óra hátralévő részében eszem ágában nem volt figyelni. Miután végre kicsöngettek felálltam és a tanár utolsó mondatát meg sem várva, rontottam ki a teremből. Berohantam a fiúvécébe ahová senki nem jár. Mázlimra a zsebemben volt a szemceruzám. Gyorsan elkezdtem kifeketíteni erősen a szememet. Már szinte úgy néztem ki mint egy cuki panda. Természetesen nem úgy néztem ki mint egy rossz csitri akinek bevertek. Ízléses volt, mégis eléggé látható. Kicsit erősebbre sikerült mint akartam. A sötétbarna hajamat a szemembe fésültem, fekete pulcsimat összehúztam magamon. Zsebre vágtam a kezeimet és a szemcerkámat és kijöttem a vécéből. Kicsit megbámultak, bár már megszokhatták hogy vannak befordulós napjaim. De szerintem a szememet nézték mivel azokat sosem teszem ilyen erőssé. De ez most így volt jó. Ha meg kell védenem a posztomat bármire képes vagyok. Beléptem az osztályterembe ahol már nagyban ment a szünet. Leültem a Sammy melletti most éppen üres székbe.
-Miért festetted ki ennyire magadat,- kérdezte anyáskodóan. Mintha anyámat hallanám! Szia anyu 2! Mizu?
-Mert csak!- vágtam rá ingerülten. Láttam a sértődést az arcán ezért gyorsan hozzátettem.- Amúgy sajnálom hogy ne sikerült lányt kifognunk!-húztam a számat erőltetetten.
-Igen én is!-biggyesztette le a száját- De mindegy is! Majd legközelebb! Kijössz velem az udvarra? Olyan szép idő van?
-Hát nem is tudom... Nem fogok lebarnulni?- igen, féltem a fehér bőrömet.
-Nyugi, nem lesz semmi bajod, árnyékba megyünk
-Akkor oké-és már indultunk is kifelé. Leültünk egy jó árnyékos padra, ahonnan az egész iskolaudvar belátható. Odajött pár felsőbb éves pacsizni meg miegymás.Letelepedtek mellénk, ki a fűbe, ki a padara. Még mindig elég ideges voltam az ofő húzása miatt ezért úgy gondoltam, megy a halál a következő órájára. Így is történt. Míg a többiek bementek, én addig kint ültem, elővettem egy cigit és nagyban szívni kezdtem. Sajnos igen, rászoktam. Egy gyerekkori bátorságpróbán kellett cigiznem és nem tudtam leszokni. Nemsokkal később elővettem a másodikat is. Miután azt is éppen eloltottam és kezdtem volna a harmadikat, megláttam Mr.Black-az ofő- fejét az ablakban.
-Tomlinson! Jöjjön be de most azonnal! Hogy képzeli hogy már első nap lóg a 2. óráról?!-üvöltötte ki. Nagyot sóhajtva eltettem a cigit és felbattyogtam a terembe. Azért nem szeretnék már az első nap egy kis Osztályfőnökit összeszedni. Azt más korra tartogatom. Mikor benyitottam a terembe a tanár ismét üvöltözésbe kezdett.
-Tomlinson! Magam már megint ki akarja húzni a gyufát?-itt egy nagyot szippantott a levegőbe-És miért van magának cigaretta szaga?-köze?nincs sok! Amúgy sem tudhatja meg Sam hogy cigizem mert kinyírna érte. Ami persze jogos meg minden, de akkor is!
-Csak-válaszoltam nyersen és elvonszoltam magamat a padomig. Amikor összetalálkozott a szemünk Harryvel egy önelégült mosolyt láttam az arcán. Talán azért mert észrevette hogy jobban befeketítettem a szemem, olyanra mint az övé. Én csak egy szúrós pillantással jutalmaztam és helyet foglaltam. Felraktam a padra kényelmesen a lábamat és kicsit sem zavartattam magamat amikor mindenki odanézett. A tanár már figyelembe sem vett. Szerencsére az óra hamar eltelt, így gyorsan odarobogtam Sammy padjához megfogtam a karját és kivonszoltam a padhoz. Szerintem ez lesz a törzshelyünk.
-Te tényleg cigizel?-font felelősségre.
-Nem!-vágtam rá kicsit túl gyorsan. Ezt ő is észrevette, megfogta a bal kezemet és megszagolta.
-Bűzlesz a cigarettától! Mégis mikor akartad elmondani?
-Majd ha szükséges-böktem oda.
-És mégis mióta?-hát igen...most mondjam el hogy 2 éve vagy azt hazudjam hogy csak ezek voltak az elsők?
-2 éve-mondtam lehajtott fejjel. Úgy gondoltam nem fogok hazudni. Az mégis csak ront a barátságon.Erre nem válaszolt semmit csak nagyot sóhajtott és megölelt. Ez mindig jól esett, de kicsit idegen számomra, mert őrajta kívül senki nem ölelget. Nem szóltunk egymáshoz csak öleltük egymást. Észre sem vettük és már az előcsöngő is megszólalt. Gyorsan felmentünk a terembe és vártuk a következő ofő órát, mert az első napon minden óra vele van. Beérkeztünk, leültem a helyemre és vártam a tanárt. Be is jött.
-Látom most Tomlinson is volt hajlandó bejönni időbe!-ezt el is engedtem a fülem mellett. Szépen lassan elkezdte lediktálni az órarendet és utána már értelmetlen dolgokról beszélt. Ekkor valaki-aki Harry-megbökött. Odafordultam de ő nem nézett rám, csak egy papírt csúsztatott elém: "Szia! Mi a neved? Csak azt tudom hogy valamilyen Tomlinson :)" Hát ha mosolygós fejeket rakosgat akkor hasonlíthat rám. Amúgy az írása gyönyörű, szépen kerekíti a betűket. Bezzeg az enyém! Mint a macskakaparás! Összeszedtem magamat és a legszebb írásommal leírtam: "Hi! A nevem Louis" és átcsúsztattam hozzá a lapot. Miután elolvasta elengedett egy félszeg mosolyt. Majd ismét írni kezdett: "Látom rajtad, hogy valamiért ideges vagy. Mi a baj?" Te! gondoltam magamban. Jó oké. Én sem vagyok full hülye! Elég ravasz vagyok... Akkor kezdjünk bele! "Semmi különös, otthoni zűrök. Amúgy nem jössz ki következő szünetben az udvarra?" megpróbálok vele barátkozni. Meglátjuk...lehet hogy megtudom változtatni, hogy ne legyen emós. "De, lemehetek! Bocsi ha tapintatlan vagyok, de az a lány akivel kint szoktál lenni a barátnőd?" Ez egy kicsit meglepett de azért válaszoltam: "Ja, hogy járunk? Nem, dehogy Ő...tudod...más. Mármint ha érted. De ezért ne ítéld el! Legjobb barátnőm! :)" Felhúzott szemöldökkel olvasta: "Á, értem! Én nem ítélem el, nyugi!" Ezek után már csak értelmetlen dolgokról beszélgettünk. Hamar kicsöngettek, ami velem ritkán fordul elő.Gyorsan lementünk Sammyvel és Harryvel a padunkhoz. Sam értetlenül nézett minket aztán vállat rántott. Kint sokan megbámultak minket de egy szúrós pillantással elintéztem. A következő egy óra is értelmetlenül telt el, majd miután kicsöngettek gyorsan felkaptam a táskámat és éppen mentem volna el, de egy kar visszarántott.
-Várj! Merrefelé mész? Gondoltam mehetnénk együtt.-mondta Harry.
-A Fő út felé megyek
-De jó! Én is, akkor megyek veled!- bólintottam.Hazafelé menet elégérdekes volt, mert mindig arra jött amerre én. Azt hittem egy két utca múlva elkanyarodik de nem tette.
-Te merre laksz?- kérdeztem mert elég furcsa volt hogy nem kanyarodik el.
-White street 69. Te?
-Nee! Komolyen én akkor veled szemben lakom! Én 68 as vagyok.- nevettem fel.
-Akkor sokkal többet fogunk tálkozni-de jó! Szarkazmus. Csak egy félszeg mosoly eresztettem el.Hamar haza értünk. Mikor beléptem a házba és anyám megpillantott felkiáltott
-Jézusom! Fiam, hogy nézel ki?-csak egyet sóhajtottam, köszöntem és felrobogtam a szobámba. Ledobtam a cuccomat és bementem a fürdőbe. Igen, kicsit több a festék az átlagosnál. Gyorsan le is mostam, majd felvettem a kedvenc piros nadrágomat amit fel szoktam hajtani és egy piros-fehér csíkos pólót. Itthon szeretem ezt, bár iskolában meg közösségben utálom. Bekapcsoltam a Tv-met de pár pillanat múlva elaludtam. Nem értem mitől vagyok ilyen álmos mindig. Mikor felkeltem már sötét volt. Kikapcsoltam a Tv-t és mentem volna le vacsoráért de az ablakomon kopogást hallottam. Gondoltam hogy az öreg almafa aminek az ágait a szél fújja. De aztán már a nevemet is hallottam és megpillantottam egy fekete alakot....

Prológus

A nevem Louis Tomlinson. A gimiben 10-es vagyok és elég szerencsésnek mondhatom magam, mivel én vagyok a 'suli-hierarhia" tetején.Pedig nem vagyok végzős, mégis mindenki szerint én vagyok a vicces, répazabáló emó. Igen emós vagyok, bár a vidám emók közé tartozom. Van, hogy amikor valaki csúnyán megbánt hazamegyek, duzzogok és megbékélek, és van hogy én mondom a legjobb vicceket és rajtam röhögnek a legtöbbet. Én sose nevetek, csak ritkán és azt is csak a legjobb barátommal.Elég rosszul tanulok, de ez betudható lázadásnak.Soha nem volt barátnőm, de ez annyira nem is zavar, mert nem szükséges most rám találnia a szerelemnek Legjobb barátom/nőm Sammy Rainbow. Sokat képzelnek a barátságunkba, azt hiszik járunk, de Sammy leszbikus. Nagyon szép lány pedig, rengeteg fiú nyála csorgadozik érte még így is. Együtt megyünk mindenhova, elválaszthatatlanok vagyunk. Sokan bántják mássága miatt de én mindig megvédem őt mert attól hogy nem olyan mint a többi, még ugyanolyan szerethető és barátságos. Minden nagyon jól alakult. Nehezen, de sikerült elvégeznem a kilencediket. Nyár vége van. Alig vártam hogy találkozhassak Sammy-vel a sulinál. Ekkor még nem tudtam mi lesz már az első napon...